Akármilyen hihetetlen, de ilyen igenis van. Persze kellett hozzá egy régiségbolt ahol a kávés kancsó öreg napjait töltötte, és az öreg Írógép, aki egy újságíróé volt valaha, de aztán ő is a Ládafia régiségboltban kötött ki. No és kellett a sok-sok régi tárgy, akik ugyan nem voltak olyan okosak mint az Írógép, sem olyan mesemondók mint a kancsó, ellenben roppant kíváncsiak voltak.
Mikor bezárt az üzlet, és minden elcsendesült, akkor kezdtek igazán élni a régi tárgyak.
- Mesélj! Mesélj!- unszolták a kancsót.
Az edény kicsit kérette magát, majd hozzá fogott.
- Az úgy volt......- és közben biccentett az Írógépnek, hogy írhatja - hogy volt egy nagy gyár. A Szandrik gyár, És ott találták ki, hogy hozzám hasonló kávés kancsókat kell gyártani. Minden kancsónak olyan formájúnak és fényesnek kell lennie, mint amilyen az Ezeregyéjszaka meséiben voltak a kancsók. Seherezádé is ilyenből ihatta a kávéját.
- Húúúú!- huhogtak kicsit irigykedve a tárgyak.
Csak az írógép kopogott egyenletesen, fontossága teljes tudatában.
- És Seherezádé asztalára kerültél?- kérdezte a szódásüveg.
- Dehogy te buta! Mi mindannyian arra vágytunk, hogy fényes szállodák hófehér asztalára, vagy hangulatos elegáns kávéházba kerüljünk. Csipkekesztyűs hölgyek töltsék ki a kávét, vagy híres írók asztalán állhassunk, míg ők papírra vetik azokat a szerelmes költeményeket, amiket a csipkekesztyűs hölgyekről írnak.
- Óh milyen romantikus!- sóhajtott egy molyette fodros napernyő, és neki aztán mindenki elhitte ezt. Ő a romantikus találkozók szakavatott tudója volt a boltban.
- Az is volt. - sóhajtott a kancsó. - Sajnos míg az ikertestvéreim a Japán kávéházba kerültek, engem gondosan becsomagoltak , ládába tettek és csak vittek, vittek. Egy szállodában bontottak ki, a Paksi Erzsébet Szállóban. Szép és kedves szállónak nézett ki, nemhiába nevezték Erzsébet Szállónak. De nekem minden reményem elszállt,Itt biztos nem fogok híres írókkal találkozni, mint a kávéházi testvéreim.
- Ó te szegény. - pityeredett el a pöttyös bögre. A bögre mindig pityergett, de elnézték neki, mert fületlen volt.
- Aztán egy szép napon besétált egy úr. Szekszárdról jött és Budapestre tartott, nálunk azonban megállt egy kávéra. Babits Mihály volt. Pont engem raktak az asztalára, képzelhetitek milyen izgatott lettem.
- És? És? Írt? Mit írt?- kérdezte szinte mindenki egyszerre és egyre izgatottabban.
A kancsó még kicsit kiélvezte az izgatott zsibongást ami körülvette, majd ennyit mondott.
- Sajnos nem láttam mit írt. Nagyon gőzölgött a kávé. De azt bizton állíthatom, hogy írt. Valamit írt.....Valami csodaszépet.....
Ebben mindenki megnyugodott. Elcsendesedtek, és mindenki valami csodaszépre gondolt, amit akkor írt Babits Mihály.
Egyedül a Babits kötet kezdett el őrült módon fészkelődni a polcon, zizegve keresett egy verset a lapjai között.
- Itt van egy szép vers Gizikéről, biztos ez lesz az ! – mondta a kötet, és szavalta
Strófák Gizikéről
Gizike barna dús hajával
besátorozta lelkemet,
Gizike gyönyörű hajával
bilincsbe font be engemet.
Ó mint imádom, hadd dicsérem
Gizike barna dús haját,
holtig kivánom, és kisérem
Gizike gyönyörű haját.
Aranka fürte szőke, gazdag,
becses buza, rendetlen asztag: -
Gizike fürte barna, dús,
simúlva milliónyi szála
önkénytelen harmóniára.
Aranka arca csupa hús,
Gizike arca csupa szellem,
Gizike teste csupa kellem,
Gizike lelke csupa fény:
Gizike lesz csupán enyém!
Gizike enyhe kellemesség,
Gizike májusi virág,
Gizike kedves kötelesség,
Gizike - egy egész világ!
Gizike kert, de nincs szurósa,
Gizike sárga viola,
Gizike néha, mint a rózsa,
Gizike, mint az ibolya.
Gizike drága szemepára
ma kivilágította lelkem,
Gizike szeme matt opála
hipnotizált fényével engem.
Ó mint imádom, hadd dicsérem,
Gizike szürke, mély szemét,
holtig kivánom és kisérem
Gizike gyönyörű szemét...
- Ó biztosan ez lesz az ! – Mondta ujjongva a kanna. Aztán csendesebbre fogta és folytatta.
- Gizike volt nálunk az egyik felszolgáló lány a Szállóban. Nem szerettem, mert nem bánt mindig megfelelően velem. Jöttek miatta a legények kávézni. Egyszer egy olyat mondott az egyik Gizikének…., hogy az meglepetésében engem is leejtett. Azóta vagyok kicsit ütődött.
Talán mondta volna tovább is a kanna. De közben egy kicsit elgondolkodott, és hallotta, hogy az írógép is álmosra váltott. A többi hallgató is elszenderült, így hát ő is elaludt.
