A tárgyról: A dobozkát Budapesten árokásás közben találta egy ismerősöm. A doboz felirata szerint az első világháborúban készült. Újrahasznosított töltényhüvelyekből készült. A felirata szerint „Piave mellett”. Az első világháborúra jellemzőek voltak az állóháborús időszakok. Ezt a dobozt is feltehetően egy tétlen időszakban a lövészárokban, vagy épp hadifogságban készíthette egykori tulajdonosa. A doboz kapcsán az alábbi kis történet született.
Háborús veszteség
20 éves volt. Rosszkor és rossz helyre született. Igazándiból most talán egy kiskocsmában kellett volna múlatnia az időt a pajtásaival, vagy víg zenét hallgatnia, esetleg csókot lopni Irmuskától. Ám csinos felöltő helyett katonazubbony lógott lesoványodott testén, és Irmuska helyett a puskáját szorongatta. Háború volt 1917-t mutatott a naptár. Minden bizonytalan és kiszámíthatatlan volt, országok, népek , és az ő sorsa egyaránt. Még a tábori posta is, az egyedüli kapocs ami Irmuskával a szerelmével összekötötte ebben a megőrült világban. Gondolatai most is a leány körül jártak Őrségben volt , ami szerencsére most csendesnek és eseménytelennek bizonyult. Más dolga nem lévén kezében a formálódó kis fémlemezeket tartva kis díszes dobozkát próbált összehozni. A fémlemezeket a kilőtt töltények hüvelyeiből válogatta, olyan szépen csillogtak, hogy nem volt szíve a lövészárok sarában hagyni. Sikerült vörös és sárgaréz hüvelyekre is szert tenni, csak az otthoni szerszámai hiányoztak. A zsebkésével és az itteni dél-tiroli földben talált kis kövecskékkel próbálta helyettesíteni az otthoni ötvös készletét. Már régóta dolgozgatott a ládikón. Addig is Irmuskájára gondolt, az otthonra , a szerelemre, és a békére. Kész. Nézett a művére, mikor az utolsó simítást is elvégezte rajta. És ekkor elszabadult a pokol. Megindult az ellenséges támadás. Gyorsan zsebre vágta a becses ajándékot, már nem volt ideje máshová elrakni. Őrjöngött körülötte a háború démona , mindenütt parancsszavak, lövések becsapódása, halálhörgés, és fülsiketítő zaj hallatszott. De neki csak egy gondolat dobolt ütemesen az agyában: túlélni! Ebben a kavarodásban ugyan ki vethetné a szemére, hogy nem vette észre, hogy hogyan és mikor csúszott ki a zsebéből a dobozka.
Szerencsés Dániel ötven évvel később amikor már csak történelem volt az a véres csata, a telkén, építkezés közben talált egy dobozkát. Véletlenül ütött bele csákánnyal. Dániel a csákányról leszedte és óvatosan a kezébe vette. " Mi a szösz!" gondolta. " Csak nem kincset találtam?" Szépen megtisztította a ráragadt földtől, és elnézegette a kis fém dobozt. Hirtelen könnyű szellő támadt, mintha egy angyal suhogtatta volna a szárnyait. Dániel becsukta a szemét: "Vagy talán mégis?" Villant át az agyán, és már tudta is, hogy mit kell tennie.
