A Kisdobos avatáshoz kommenteket kértem, aztán egy levelet kaptam, melyben ez pici kis történetet olvastam, és egy képet kaptam a történet írójának úttörő igazolványáról.
Ez ugyan úttörő igazolvány,de pontosan emlékszem a kisdobos avatásra. A színes lufik a padokhoz voltak kötözve és kaptunk szendvicset is. A szülők is ott voltak. A mamám mellett álló anyuka megjegyezte,hogy"az a kis dagadt,hogy falja a szendvicseket"
- Én voltam.
Közben erről nekem is eszembe jutott a kisdobos múltam egyik jól sikerült iskolai sportnapja.
Én is dagi kisfiú voltam, akit ráadásként a sors még vörös hajjal és szeplőkkel is ellátott. Az iskolai sportnapra készülődve az osztálytársaim már előre húztak, hogy egyetlen egy versenyszámban sem fogok nyerni. A lekváros kenyér evő versenyben viszont esélyesnek tartottak. Én minden versenyszámra beneveztem, mert győzni akartam. A lekváros kenyérevő versenyt az osztály leggirhesebb tanulója nyerte. A zsákban futást én nyertem, pedig arra senki sem számított.
