Magduska kint sétált a mezőn. Tavasz volt. És ő nem győzött betelni a tavasz minden látható és hallható, érezhető megnyilvánulásával. Talán azért volt ez, mert ő is tavasszal született.
Először a bárányfelhőket bámulta. A kék égen egész barika nyáj "legelészett" Magduska megpróbálta összeszámolni, vajon hány barika lehet az égen. De csak tízig tudott számolni, és így nem tudta meg a felhők pontos számát.
Hirtelen meghallotta Lidi tehén bőgését. Lidi kint legelészett a mezőn, és tőgye már tele volt a fincsi tejecskével, amit Magduska úgy szeretett. Lidi jóízűen legelészett a friss zöld fűből.
Magduskának erre az a bolondos ötlete támadt, hogy lehasal a fűbe, és eldiskurál a kis virágokkal. Elhatározását tett követte. Az orra előtt kicsiny kék és rózsaszín virágfejek nyújtózkodtak a napocska felé. Lidi arrébb lépett.
— Juj Lidi.Buta jószág! - kiabált rá Magduska.— Nem mész innen. Meg ne edd a szép kis kék meg rózsaszín virágokat!
— Te vagy a buta Magdus! — vihogott a háta mögött Pisti.
Pisti Magduska kis barátja volt, akivel folyton civakodtak, vagy éppen titkos gyermeki dolgokról pusmogtak.
— Én? Buta?— háborodott fel a kislány, és levegőt sem kapott hirtelen a méregtől. Meg tudta volna fojtani Pistit, amiért butának nevezte őt.
— Te.Te.—így a kisfiú.
— Mit gondolsz miből lesz a tej, ha a Lidi nem legelne, és békén hagyná a drágalátos mezei virágaidat??!!
Ez bizony nyomós érv volt, hiába, Pisti okos kisfiú volt. Magduska nagyon de nagyon szerette a finom édes , meleg tejecskét. Főleg reggel.
— Jaj de jó lenne, ha a kisvirágok is megmaradnának örökre, hogy mindig láthassam, és a tejecske is meglenne minden reggel!!!! Ez lenne az igazi! — álmodozott csendesen a kislány.
Pistivel még kicsit elgondolkodtak ezen a gyermeki álmon, majd mindenki ment szépen haza.
Aztán elmúlt ez a tavasz is, meg még sok tavasz, és Magdus meg Pisti felnőttek lettek.
Egy szép tavaszi napon Magdus kicsiny csomagot kapott. A feladó Pisti volt. Magdus izgatottan bontogatta a csomagot. Egy kedves fehér porcelán bögre volt benne, amin nefelejcsek és kicsiny rózsaszín virágok díszelegtek. Öröm volt ránézni, hát még kézbe fogni. Pont belesimult Magdus két kezébe.
-Ó de gyönyörű. — sóhajtott.
Az ajándék mellett kicsiny levélke is volt.
"Drága Magdus!
Ugye emlékszel még arra a szép tavaszi napra, amikor féltetted a kis mezei virágokat Liditől, de a tejecskéről sem akartál lemondani? Kicsit megkésve, de az álmodat csak most tudtam megvalósítani. Itt küldöm Neked ezt a bögrét,melyből ihatod az édes, forró tejecskét, és amin ugyan olyan festett virágocskák vannak, mint akkor otthon a mezőn. Szeretettel csókol: Pisti"
