Karcsi bácsit, a féllábú robbantómestert gyerekkoromban ismertem meg. Együtt szoktunk sorban állni 1969 nyarán az ÁFÉSZ húsbolt előtt. Bennünket gyereket küldtek el húsért, mert így nem otthon lábatlankodtunk. Karcsi bácsinak pedig a családja így tudta legnagyobb hasznát venni. Mai fejjel úgy gondolom, Karcsi bácsi rokkantnyugdíja is kellett a megélhetéshez. A családoknak, meg a friss hús, ami, ha jól emlékszem nem mindennap érkezett a boltba. Hússzállítás után is várni kellett, amíg a hentes a hátsó raktárban szétbontja a féldisznót, meg a negyed marhát Mi pedig kitartóan vártuk, hogy elkezdődjön a húskimérés. Az első néhánynak még jutott az olcsóbb belsőségekből és húsokból, a többiek pedig a drágább karajt vihették haza, amennyiben jutott még a szállítmányból nekik is. Amikor elfogyott a hús, sokszor utána a húsbolt is bezárt.
Nem is a húsboltról akartam én írni, hanem a Karcsi bácsiról, akivel rendszerint némán töltöttük a sorbanállást. Karcsi bácsinál állandóan műanyag zsinórok voltak, és abból font kulcstartót, és egyéb apróságokat. Mesélte, hogy a bányából hozta haza ezt a sok műanyag zsinórt, és valójában robbantózsinórok voltak ezek. A színes zsinórról lehúzta a műanyag szigetelést, melyből kulcstartó és hasonló színes fonások lettek. Tőle tudtam meg, hogy balesete előtt robbantómester volt. Történeteiben annyi szenet termelt egymaga, hogy ha az most meglenne ….. Színes történeteiben mesélt, arról is, hogy ő rokkantan is milyen csodákat alkot. Karcsi bácsi meséi szerint neki olyan kézügyessége van, hogy színes robbantózsinórokkal be tudja fonni az üvegeket szebbnél szebb mintákkal. Amikor mondtuk neki, hogy látni szeretnénk legalább egy ilyen meseszép fonott üveget, mindig kitérő választ kaptunk. Egyszer nála volt egy üres nagyobb fehér üveg. Mesélte, hogy erre rózsát, és műugrató lovast gondolt fonni. Karcsi bácsi is mindig a lovakat szerette. Gyerekkorában még falun a lovak között nőtt fel, és ha a sors máshogy nem hozza ő bizony a lovaival több díjugrató versenyt megnyert volna. Sőt ha tehetné ma is lovakkal foglalkozna, de hát a lába.
Karcsi bácsit már el is feledtem volna, amikor is az egyik régiségkereskedésben egy pont olyan üvegbe botlok, mint amilyet utoljára Karcsi bácsi kezében láttam. Ez az üveg nem csupasz, hanem lovasával ugrató ló, rózsa, magyar zászló, „emlék 1972„felirat van rajta. Ugyanolyan műanyag zsinórokból fonva, mint amilyeneket Karcsi bácsi szokott használni. Ezek szerint mégis elkészült Karcsi bácsi üvege.
