Józsa vékonyka kislány volt. Nem szeretett enni, mérlegre állni meg pláne nem szeretett, mert akkor kiderülhet, hogy lehet , hogy még iskolába sem mehet, mert súly alatt van.
Az evés nála felért egy tortúrával. Mikor megkapta a főzeléket meg a husit, szinte rosszul lett, mert azt meg kellett enni az oviban. Először a husit vette a szájába, illetve csak egy kicsike falatot, és elkezdte rágni. Gondolta akkor kisebb lesz. Lenyelni nem nyelte le csak rágta, rágta, rágta. Végezetül már úgy érezte, hogy a husi óriásira dagadt a szájában, minél inkább rágja, annál nagyobb lesz, és most már teljességgel lehetetlen lenyelni. Hogy az ilyen és hasonló ovis ebédek hogyan végződtek, arról inkább nem mesélek, mert nem éppen étvágygerjesztőek, és aki elolvassa az olyan sovány lesz mint a kis Józsa.
Egy dolgot azonban nagyon, de nagyon szeretett a kislány. A fehér édes tejecskét.
Mikor reggel kinyitotta a szemét, tudta, hogy nemsokára benyit a szobájába a nagymamája, és hozza a reggeli tejecskéjét. Nem is akármilyen ital volt ez!!!!Nem elég, hogy párolgott, édes illatot árasztott, hanem még gyönyörűséges fehér porcelán pohárban is volt, amin élénk piros pöttyök pompáztak. Pont olyanok mint Józsa szoknyácskáján. A kislány nagyon szerette ezeket a reggeleket, a tejjel no és persze az elmaradhatatlan pöttyös bögrével együtt.
Egy szép napon - épp az oviból igyekeztek haza, - amikor meglátott a közeli játékbolt kirakatában egy szakasztott olyan játék pöttyös bögrécskét, mint amilyen az övé volt, csak éppen piciben. Még a száját is eltátotta a csodálkozásában, és persze rögtön elkezdte nyúzni a mamáját, hogy vegye meg neki azt a kicsike fehér-piros pöttyös bögrécskét. Mivel nem volt túl drága, és talán éppen náthás volt akkor Józsa, ami újabb étvágytalansággal járt, a mamája úgy döntött hogy megveszi azt a játékbögrét, hátha jobban megy az evés is, nemcsak a tejivás, ha jó a hangulata a gyereknek.
Így lett Józsának két szakasztott egyforma fehér-piros pöttyös bögréje, a különbség csupán a méretében volt.
Az évek jöttek mentek, de Józsa sosem felejtette el a pöttyös bögréit, és csak a titkok tudói értették, miért emlegeti mindig: A pöttyös az igazi!
A tárgyakról: Ezeket a vidám két háború között készült bögréket a kedvenc régiségkereskedésemben fotóztam. A nagyobb piroson fehér pöttyös Hollóházi porcelán a Szakmáry korszakból (1939-től 1949-ig használták az alján levő jelzést. A fehér alapon piros pöttyös Zsolnay pajzspecsétes a két világháború közötti időszakból.
