Marikának hívták. Nemrég még csendes kis szülőfalujában lakott, most pedig a zsúfolt, színes és izgalmas város az ideiglenes otthona. Pestre jött tanulni. Szövőnő lesz. Szülei ajánlották ezt a remek szakmát , és őneki sem volt kifogása ellene. Igaz, hogy itt minden de minden olyan más, mint otthon, és kezdetben meg is rémült tőle. Az utcák forgatagától, a zajtól, a sok ismeretlen embertől.
De aztán ha az ember 18 éves, könnyen alkalmazkodik, meg aztán ott vannak a lányok a szövőiskolában, és István!
Itt elábrándozott. Pár hete ugyanis feltűnt István, aki minden nap megvárta délután az iskola előtt, és valljuk be, hevesen udvarolt neki.
Marika kicsit szomorúan gondolt a fiúra, mert tudta hogy ő és István sosem lehetnek egy pár, hisz otthon már kinézte neki a család a jövendőbelijét.
Egy nap István izgatottan várta Marikát.
- Szia. - üdvözölte- Tudod hova viszlek ma?
- Na hova?
- A Margitszigetre. van ott egy híres mulató.
- Oda nem megyek. - vágta rá Marika, mert megrémült a mulató szótól. Az valami nagyon erkölcstelen lehet, homályos elképzelései voltak a nagyváros eme züllött éjszakai helyeiről, melyektől az otthoniak aggódva óvták.
- Jaj, Te Buta! Nem olyan hely az! - nevetett István látva Marika rémületét. - Ha vége az iskolának szépen átmegyünk a Margit hídon , át a szigetre, és beülünk, iszunk egy hűsítőt. Na mit szólsz?
- Na jó. - egyezett bele Marika, mert egyáltalán nem tűnt erkölcstelennek amit István mondott.
És úgy is lett. Az egyik késő tavaszi délután ott találta Marikát és Istvánt a Margitszigeti Sport Sörkertben. A terasz tele volt fiatallal akik közül a lányok Bambit ittak, a fiúk pedig csapolt sört . A lányokon színes karton szoknya és tűsarkú cipő. És már nem kellett hozzá sok, hogy a zenészek a húrok közé csapjanak és felhangozzon Kovács Erzsitől az Énmellettem elaludni nem lehet” sláger..
István égett a szerelemtől, Marika nagy csodálkozó tekintetével szinte egyszerre fogadta be a látványt, a hely illatát és István érzéseit.
Aztán egy óvatlan pillanatban István előhúzott egy lapos kis dobozt.
- Ezt Neked hoztam.
Marika remegő kézzel nyitotta ki, és még a lélegzete is elállt, amikor meglátta benne a hófehér tekla gyöngyöt.
- Ó.....-Csak ennyit tudott mondani.
Már régi vágya volt ez a divatos gyöngysor, de eddig még senkitől sem kapott ilyet, magának meg nem akart gyöngysort vásárolni.
- Tetszik? - kérdezte boldogan István.
- Méghogy tetszik-e? - felelt vidáman Marika. - Minden de minden nagyon tetszik. De legjobban ez.
És ujjaival végig simította a gyöngysort.
A tárgyakról: Egy lakás felszámoláskor került elő egy eldugott bambis üveg a padlásról és a tekla gyöngysor. Azt lehet tudni, hogy egykori tulajdonosuk ezt a két tárgyat Budapestről hozta az ötvenes években, amikor ott volt ipari tanuló.
