A bögréket a bögregyárban készítették. Azt hogy milyenek legyenek, hogy a milyen legyen a formájuk, a színűk, a mintájuk, egyes egyedül a gyárigazgató döntötte el. Az ő utasítására lettek a bögrék hasasok vagy éppen karcsúak, virágmintásak, vagy egyszínűek.
Egy szép napon a titkárnő rémülten dugta be a fejét az igazgató ajtaján.
— Megérkezett az óvodás delegáció. — rebegte félénken.
Az igazgató még arra sem ért rá, hogy csodálkozásában eltátsa a száját, már ott tolongott a szobájában egy csomó ovis. Méghozzá elégedetlen ovis. Szipogtak, selypegtek, lökdösték egymást, de egyben mind egyet értett, határozottan és hangosan - általában egymás szavába vágva - azt követelték, hogy legyen az óvodai bögre valami gyerekeknek is tetsző vidám edény, amiből öröm meginni a kakaót.
— jó, jó. — mondta idegesen az igazgató - majd meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Alig várta, hogy a zajos sereg elhagyja az irodáját.
Aznap este nyugtalan álma volt. Álmában egészen kicsi volt, és persze egy óvodában találta magát. A gyerekek az asztaloknál ültek. A terítő fehér volt, a bögrék is fehérek és a benne lévő tej is fehér. A gyerekek hangosan verték az öklökkel az asztalt és kórusban kántálták, hogy "mintás bögrét akarunk" miközben fenyegetőleg nézték a picike igazgatót. Az igazgató gyorsan egy pöttyös labda mögött keresett menedéket. Majd csak úgy magában ezt suttogta:
— Könnyű azt mondani hogy legyen mintás, de milyen legyen az a mintás bögre?
Ez komoly gondot okozott neki, mert neki nem voltak gyerekei, és a gyerekeket sem szerette igazán.
— Milyen? Milyen! — szólt meg váratlanul a pöttyös labda. — Hát pöttyös! Azt nagyon szeretik a gyerekek.
Az igazgató izzadt pizsamában , kialvatlanul már jó korán felébredt ez után az éjszaka után. Mikor beért a bögre gyárba, első dolga az volt, hogy kiadta az új utasítást.
— Az ovisoknak ezentúl tessék fehér-piros pöttyös bögréket gyártani!
És így is lett. Pár nap múlva jött a telefon: az ovisok nagyon örülnek az új pöttyös bögréknek, és minden kakaót megisznak belőle.
Pár nap múlva, mikor az igazgató már azt hitte, hogy végre nyugodt napokat élhet meg, hirtelen nagy zaj ütötte meg a fülét . Csattogás, kattogás, és mindenféle fura hang. Épp kiszólt volna a titkárnőjének, hogy mi ez a rendbontás, amikor egy csomó játékbaba tódult be az irodájába. Fenyegetően közeledtek az asztala felé, és mind azt sírta, nyivákolta, kattogta:
— Mi is pöttyös bögrét akarunk! Mi is pöttyös bögrét akarunk!
Nyilván az óvodai játékok ott a a babasarokban, megirigyelték a gyerekek bögréit. Az igazgató már adta is ki az utasítást:— Gyártsanak ugyan olyan pöttyös bögrét mint legutóbb, csak jóval kisebbet, pont a baba konyhába valót.
Másnap már gyártotta is a gyár. Mindenki elégedett volt, de legjobban az igazgató, akinek nem kellett már tartania a rémálmoktól. Mígnem, egy szép nap reggelén a titkárnő rémülten jelentett be:
— Itt van az állatkerti delegáció!
És akkor bedugta nagy busa fejét Talpas, a mackó az igazgató ajtaján.......
